Bejelentkezés

Regisztráció
Miért érdemes? »
Elfelejtett jelszó »
 

Az én First Stepem

Az 1. lépés receptje ~ Barbi & István ~

Szia Fanni,

Köszönjük az érdeklődést, jól vagyunk, szeretjük egymást, augusztus elsején lesz az esküvőnkJ

A szűk körű szertartás után egy hosszabb nászútra készülünk, már nagyon várjuk.

Esküvői fotókat később küldenék, így még hitelesebb lesz a válaszokkal együtt.

Puszi, Évának is!

Emberekkel ismerkedni nagyon sok helyen lehetséges, de az „igazit” megtalálni már nehezebb. Ezért gondoltuk, hogy szakértőhöz a First Step-hez fordulunk. Több személyiségjegy jellemi az embert, az, hogy melyik erősebb, gyengébb attól is függ, hogy milyen típusú partnerrel találkozik, ki mit vált ki a másikból.

Az iroda dolgozói profik, felmérik, elbeszélgetnek a hozzájuk fordulókkal, milyen alap tulajdonságok jellemzik, milyen vágyai, elvárásai vannak a partnerrel kapcsolatban. Ezért a keresés célzott, nagyobb eséllyel lehet találkozni a megfelelő partnerrel, akivel azonos az értékrend, jövőkép, érdeklődési kör. Persze a személyes találkozáson is sok múlik, fontos a kölcsönös vonzódás.

A First Step nemcsak a kezdetekben a megfelelő profil kialakításában, a partner megtalálásában segít, hanem utána is kapcsolatban van a párral, az örömöt, problémát meg lehet beszélni velük. Korcsoportonként eltérő elvárások, nehézségek vannak a partner kapcsolatban.

Találkozásunkkor én 39, a párom 42 éves volt, kialakult személyiségünk, életünk volt. Vonzódtunk egymáshoz, közös volt az értékrendünk és a jövőképünk, mégis az az összeköltözés után az alkalmazkodás, tolerancia nagy megoldandó feladat volt számunkra. Folyamatosan tanulunk egymástól, sok mindenen mentünk keresztül, de a legfontosabb, hogy szeretjük egymást.

Ezért is döntöttünk úgy, hogy a megismerkedésünk után két évvel összeházasodunk. Boldogok vagyunk, hogy a First Stepnek köszönhetően találkoztunk és most közös családban gondolkozhatunk. Mindenkit bíztatunk, hogy kövesse az álmait, mert azok valóra válhatnak.

Barbi&István

Az 1. lépés receptje ~ Niki & Bence ~

Nikit és Bencét szeretném neked bemutatni a mai nap folyamán, hiszen ők már megtették az első lépést és kipróbálták irodánkat, ráadásul a közös munkának köszönhetően sikerrel jártunk.

Szia Fanni!

Ezt a levelet közösen válaszoljuk meg ebből is kitűnik, hogy jól vagyunk!

1. Miért döntöttetek úgy, hogy társkereső irodán keresztül szeretnétek társat találni?

N&B: Nem találtunk az általunk korábban keresett helyeken korban hozzám illő társat.

2. Milyen pozitívumokat láttatok az irodában?

N: személyes találkozás, igényfelmérés, közös beszélgetés
B: u.a

3. Miben segített nektek az iroda?


N&B: Segített egymásra találnunk, volt visszajelzés a találkozók után.

4. Mivel ösztönöznétek a többi társkereső embert?


N: Ha kényelmetlen is a gondolat, hogy közvetítőn keresztül ismerkedj, gondolj arra, hogy a másik félnek is ki kell lépnie a komfort zónájából.
B: Aki társat keres, annak minden lehetőséget meg kell ragadni.

5. Mióta vagytok együtt?

fél éve

6. Mennyire érzitek kiegyensúlyozottnak a kapcsolatot?

N&B: Alapvetően kiegyensúlyozott, habár voltak elbizonytalanodásaink, hogy hosszú távon megfelelő társ lesz-e a párunk.

7. Milyen céljaitok vannak?

N&B: 7 gyerek:)))

Az 1. lépés receptje ~Adrienn~

"Hogy mik voltak azok a lépések, amiket magamért vagy a társam megtalálásáért tettem? Először is, ráébresztettem magam arra, hogyki kell jönni a csigaházból, mert oda nem süt be a Nap és hogy a boldogtalanság hizlal. :) Utána el kellett dönteni, hogy ez így nem jó, tehát tenni kell valamit. Nagyon fontos lépés, hogy MINDIG a döntés szerint kell cselekedni. Aztán eldöntöttem, hogy karcsúbb leszek (nem akartam én 20 kg-ot fogyni), hogy tudjak csinosabban öltözködni és legyen kicsit több önbizalmam ezáltal.

Aztán esélyt kell adni. Jelnetkezni kell a First Stephez, mert ott az ember reményt kap és szerető, gondoskodó, csak őrá összpontosító csapatot.

Aztán várni kell türelmesen és a döntéseink szerint kell élni. Nem szabad elcsábulni. Soha. Fogyni, nyílni, csinosodni, mosolyogni, mozogni, sokat eljárni barátnőkkel, új ruhákat venni, fotózásra elmenni, fogadni a kollégák elismerésit, felemelni a pillantásunkat az utcán és nem az aszfaltot bámulni, visszamosolyogni emberekre a villamoson.

Bátran találkozni kell számunkra ismeretlen emberekkel (még akkor is, ha ez komfortzónán kívülre esik) és beszélgetni kell sokszor a semmiről, de azt is intelligensen, kedvesen, érdeklődő üzemmódban. És aztán a végén el fog jönni Ő, és ha Ő eljön, észre kell Őt venni és boldognak kell ezért lenni és hálát kell adni. Engedni kell, hogy a dolgok megtörténjenek. Ennyi a recept. A legfontosabb összetevője ennek a receptnek maga a döntés, az első lépés, hogy az embernek meg kell süttetnie az acát a Nappal.

Ez egy egyéni recept, mint a fogyásom receptje is talán csak rám értelmezhető. Nekem ez működött. Mindig előre egy lépés, egy tekintet és soha nem hátra.

Ebben tud a First Step igazi partner lenni. Egyszerűen megfogja az ember kezét és húzza előre.

Köszönet a sok támogatásért!"

 

Az 1. lépés receptje ~Barbara~

"A First Step-re egy tévéműsorban figyeltem fel. Nagyon szimpatikus volt, ahogy Éva, az iroda vezetője, nyilatkozott a társkereséssel kapcsolatban. Bár nem igazán hittem az ilyen formájú „pár találásban”, de egy esélyt mindenképpen akartam adni, mert szinte mindennél jobban vágytam egy társra.

Az első találkozás alkalmával hosszan beszélgettünk Évával rólam és hogy milyen társa vágyom ill. miben tudna ő segíteni, hogyan működik az iroda. Kedvessége, elhivatottsága, őszintesége, ember szeretete könnyebbé tette ezt a beszélgetést. Adott egy biztonsági érzést, hogy meggyőződhettem, az általuk közvetített személyekkel szintén találkoztak, ismerik őket. Nagyon tetszett, hogy teljes körű szolgáltatást nyújtanak, a társkeresés mellett közös programokat, előadásokat, fodrásszal/sminkessel élmény fotózást szerveznek stb, és elérhetőek telefonon illetve anyagilag is.

 Egyeztetésünk után, már meg is kaptam az első fényképes adatlapot. Akkor már tudtam, hogy jól döntettem, értik a dolgukat, jól mérték fel az igényeimet, a vágyamat a társra vonatkozólag. Már „csak” a személyes találkozáson, vonzódáson, kémián fog múlni….Szerencsére ez is megadatott. A párommal sok-sok közös élményen vagyunk túl és bízom, hogy még leszünk is. Pár hónapja összeköltöztünk és közös jövőt képzelünk el……

Nem tudom, hogy mit hoz a holnap, de azt tudom, hogy az ELSŐ LÉPÉST, - hogy felkerestem a First Step-et-, nekem kellett megtenni. Hálás vagyok az irodának, hogy a profi szakértelmükkel segítettek megvalósítani az álmom.”


 

Az 1. lépés receptje ~Anita~

 

Van úgy, hogy az életben sok-sok emberrel kell találkoznunk ahhoz, hogy egyszer csak ráleljünk - véleményem szerint nem az "Igazira", hanem az "Igazra".

"Eddigi tapasztalataim során sokszor az "Igazit" kerestem, de amikor megtaláltam, rájöttem, hogy hiba volt. Most már az "Igazat" keresem...mert az "Igazi" szárnyakat ad, s aztán letépi rólad, az "Igaz" odaadja a sajátját, ha zuhanni kezdesz...Az "Igazi" megcsókolja a kezed, az "Igaz" megfogja...az "Igazi" álmodik Veled, az "Igaz" virraszt melletted...

 
 
"Ha kedvelsz valakit, mondjad! Ha hiányzik, éreztesd! Ha szeretsz, bizonyítsd..."
 
Bár a saját történetem még nem teljesedett be, s az út során akadnak zsákutcák, sebek és fájdalom, de meg kell nyitni a szívet, mert ha meg sem nyitod - az még nagyobb fájdalom. Mindebben segíthet Éva és Fanni - akár egy kedves szóval, bíztatással, egy mosollyal, pozitív benyomással...és a szívvel-lélekkel való szervezéssel.
 
A."
 

 

Az 1. lépés receptje ~Adrienn~

Legyünk nyitottak, mosolyogjunk többet, beszélgessünk sokat, barátkozzunk a másik nemmel és higgyünk benne, hogy egyszer újra ránk talál majd az igaz szerelem! Ehhez kívánok mindenkinek nagyon sok kitartást és sok mosolyt.

Az 1. lépés kulcsa – szerintem a változásra való nyitottság. Az én történetem már több, mint 2 évre nyúlik vissza. Akkor váltam el. 12 év házasság, de 28 év ismeretség után. Érett fejjel mentem férjhez, őszinte szerelemmel szerettem a páromat. Két kisfiút neveltünk boldogságban, egyetértésben, átlagos anyagi körülmények között. Jó életünk volt. Bár akkor én ezt még nem nagyon fogtam fel. Igaz a mondás, hogy akkor tudod meg igazán mid volt, amikor már elveszítetted. Hozzám hasonlóan biztos, hogy sok olyan nő van ma Magyarországon, akinek nem egy harmadik fél, hanem a válság vitte el a házasságát. Én bíztam a férjemben. Támaszai voltunk egymásnak. Együtt éltük meg az egyre nehezebbé váló hétköznapokat. De a bajok lassan begyűrűztek közénk és végül, mint egy lavina tépett szét bennünket. Nekem nem volt más választásom, mint hogy kimeneküljek ebből a házasságból és mentsem a menthetőt. Mert mi nők nem lehetünk gyengék. Elveszítettük a társunkat, de nem veszíthetjük el az egészségünket és a munkahelyünket. Nekünk feladatunk van az életben: fel kell nevelni a gyerekeinket. Túl kell élni életünk válságait. És persze ezek a nehéz időszakok minden nő életében maradandó nyomokat hagynak. Persze nem mondom, hogy ez csak velünk, nőkkel történhet meg, hiszen közel ennyi rosszat hallok a másik oldalról is. Minden esetre szerintem a mi lelkünk sérülékenyebb, a mi sebeink nehezebben gyógyulnak és mi talán lassabban tudjuk túltenni magunkat a mélység poklain.

Én ekkor találkoztam Évivel.

Azóta sokat beszélgettünk erről a találkozásról, hiszen mindketten úgy látjuk, hogy ez a véletlen sorsszerű volt számunkra. Hiszen mi gyerekkorunk óta ismertük egymást, csak az élet másfelé sodort minket. Furcsa volt megélni, hogy mennyire különbözőek vagyunk és mégis mennyire hasonlítunk egymásra: a lelkünkben, a szívünkben, az értékrendünkben, az emberségünkben. Hihetetlenül sokat kaptam Tőle. Ő volt az, aki kedvesen bátorított arra, hogy nyíljak meg, vegyem észre újra, hogy NŐ vagyok, kicsit figyeljek jobban az öltözködésemre. Finoman jelezte, hogy milyen jól áll nekem egy kis szolid smink. Abban az időben diétáztam is kicsit és mivel nem vagyok nagy sportember, ezért az edzőtermek helyett a táncot választottam: elkezdtem salsazni. Ezek apró, pici változások voltak az életemben, de mögöttük ott volt újra a remény és a hit. Remélni, hogy van élet a halál után és hogy az élet tartogathat még csodákat számomra, csak észre kell vennem. És a hit önmagamban, hogy végre ne csak azt nézzem, hogy másnak mi a jó, hanem azt is, hogy mi a jó nekem. Ahhoz, hogy újra megtaláljam a belső békémet nagyon sok türelemre, kitartásra és munkára van szükség. De a reményt sosem szabad feladnunk.

 És ekkor jött egy villámcsapásszerű találkozás...

...egy férfival, ami végérvényesen kiszakított a sötét emlékeken való rágódás és gyászolás időszakából. Aki megérintette nem csak a szívem, a lelkem, hanem a testem minden porcikáját. A szenvedély lángja ugyanúgy izzott bennem, mint huszonéves koromban. Magam is meglepődtem rajta. Nagyon sokat adtam ennek a férfinak, de kaptam is Tőle valamit: visszanyertem a nőiességemet. Végre kinyíltam. Újra tetszeni akartam valakinek. És ez fantasztikus érzésekkel töltött el. Éva pedig mindig ott volt velem, ha szükségem volt a segítségére, a tanácsaira. Nagyon jó emberismerő, így meglátta bennem a lehetőségeket és csak annyit „gyúrt” rajtam, ami által még önmagam maradhattam. De már egy külsőleg, belsőleg megújult emberré válhattam: többet nevetek, több időt adok magamnak a feltöltődésre, a szórakozásra, vigyázok a súlyomra és egészségesebben táplálkozom. Sokszor mondják, hogy ha boldog vagy, akkor az meglátszik rajtad. Én sem hittem el addig, amíg újra át nem éltem ezeket az ifjúkori érzéseket: jó volt újra belenézni a tükörbe, ezután sokkal több férfi szempárral találkozott össze a tekintetünk, sokkal magabiztosabb, nőiesebb volt a fellépésem és sokkal többet mosolyogtam. Emellett azért nem felejtkezhettem el arról, hogy én elsősorban anya vagyok és dolgozó nő. De végre megértem arra, hogy képes legyek minőségi időt fordítani saját magamra, hogy ismét harmóniába kerülhessek önmagammal. Ez a folyamat mindenkinél eltérő hosszúságú és persze anyagilag is különböző lehetőségek adatnak meg számunkra. Nekem is közel fél évbe telt ez a lassú változás, de megérte a kitartást.

Persze az élet nem fenékig tejfel...

...és a válásomat követő első nagy lángolás lassan kihúnyóban van, de sose felejtem el, hogy mit köszönhetek Évinek és ennek a férfinak: kinyíltam, mint pandóra szelencéje és már soha többé nem akarok visszabújni a kényelmes, biztonságot jelentő csigaházamba. Merni kell változni és észre kell venni körülöttünk a csodákat, hogy egyszer ránk is ránk találjanak a csodák és minket is észrevegyen valaki. Lehet, hogy nem az első lesz újra az igazi. Lehet, hogy sokszor kell még próbálkozni. A lényeg, hogy adjunk újra és újra esélyt önmagunknak és a másiknak, hogy őszintén megismerhessük egymást. Mit veszíthetünk? Szerintem semmit. Ha Évi életfilozófiájával nézem a dolgokat, akkor nem kell félni megtenni majd a következő lépést, ha eljött az ideje.

Nem szabad görcsösen akarni valakit, megszerezni, kisajátítani vagy az átgyúrására törekedni.  Szerintem egyszerűen csak hagyni kell, hogy az élet rendezze, ami a dolga. Legyünk nyitottak, mosolyogjunk többet, beszélgessünk sokat, barátkozzunk a másik nemmel és higgyünk benne, hogy egyszer újra ránk talál majd az igaz szerelem!

Ehhez kívánok mindenkinek nagyon sok kitartást és sok mosolyt. Ha pedig csak egy jó szóra, egy kis bátorításra, tanácsra vágyunk, keressük Évit bátran. Mert Ő ott lesz velünk és fogja a kezünk mindaddig, amíg megtaláljuk a magunk útját és azt a párt, akire szívünk és lelkünk a legjobban vágyik.

 
   
 
© 2013 First Step Társkereső Iroda. Minden jog fenntartva  |  adatvédelem  |  impresszum  |  partnereink